A gyermeknevelés céljairól szóló vélekedések hosszútávon befolyásolják a nevelés érzelmi légkörét és gyakorlatait (Darling & Steinberg, 1993). Meghatározzák, hogy a szülő mit szeretne, és mit nem szeretne megtanítani a gyermekének, és mindezt hogyan kívánja tenni. Kijelölik azt a keretet, hogy a gyermek miként gondolkodjon magáról és a környezetéről. Mindez hatással van a gyermek saját érdekeinek érvényesítésére, és a többiekkel való együttműködésére, a hozzájuk való alkalmazkodására (Albert & Trommsdorff, 2014).
A Kohorsz ’18 kutatásba ágyazódó Dél-dunántúli Vizsgálatban arra is kíváncsiak voltunk tehát, hogy az egyéves gyermeket nevelő anyákban milyen kép él a gyermek fejlődésének, nevelésének alapvető céljaival kapcsolatban. A kérdéseink arra irányultak, hogy az anyák hogyan vélekednek bizonyos viselkedésekről, jellemvonásokról: mennyire lényeges szerintük, hogy ezeket egy gyermek az első években elsajátítsa.
A vizsgálatban alkalmazott kérdőív (Socialization Goal Questionnaire; Döge & Keller, 2014; Keller et al., 2006) állításainak egy része a függetlenség, az önállóság, és az egyéniség bontakoztatására irányuló célokat fogalmaz meg, míg másik részük inkább a társadalmi függőségi rendszerben dominánsabb szereplők felé mutatott tiszteletre és engedelmességre vonatkozik.
A kérdőívben szereplő állítások közül az anyák legnagyobb arányban azzal értettek egyet teljes mértékben, miszerint a gyermeknek élete első néhány évében önbizalmat (73,1 százalék) illetve önbecsülést (66,1%) kell kialakítania. Ugyanakkor az önállóság kérdésében az anyák csupán 38,6 százaléka értett teljes mértékben egyet azzal, hogy a gyermeknek az első néhány évben meg kell tanulnia önállónak lenni. A hierarchikus kapcsolatokra, engedelmességre irányuló célokkal az anyák összességében kevésbé értettek egyet, mint az önállóságra vonatkozókkal; a legkisebb arányban azzal értettek egyet, hogy a gyermekeknek meg kell tanulni az idősebb embereknek való engedelmességet (24 százalék). Azzal ugyanakkor az anyáknak több mint a fele teljesen egyetértett, hogy a gyermeknek meg kell tanulni engedelmeskedni a szüleinek (52,8 százalék).
Mivel a szocializációs célok változhatnak a szülői szociokulturális háttér függvényében (Keller & Kärtner, 2013), ezért megvizsgáltuk, hogy az anyák életkora, párkapcsolati helyzete, gyermekeinek száma, végzettsége, a család szubjektív jövedelmi helyzete és a család lakóhelyének településmérete mentén elkülönített csoportoknál láthatunk-e eltérést az egyéni pszichológiai autonómia és a hierarchikus kapcsolatok irányba mutató célok (engedelmesség) fontossága között.
A vizsgált jellemzők közül egyedül az anyák iskolai végzettsége függött össze szignifikánsan a szocializációs céljaikkal. Az alacsony (legfeljebb szakmunkásképző) végzettségű csoportban az engedelmesség jelentősége magasabb volt, mint a felsőfokú végzettségű csoportban. Feltételezhető tehát, hogy az alacsony iskolai végzettségű anyák körében nagyobb hangsúlyt kapnak a társadalmi szerepekhez, hierarchiához kötött viselkedések, míg a magasabb végzettségű anyák nem tulajdonítanak akkora jelentőséget az engedelmességnek, tekintélytiszteletnek.
Összességében elmondható, hogy a különböző társadalmi csoportok apró eltérései ellenére a pszichológiai autonómiára és az engedelmességre irányuló célok általában együtt változnak a szülőknél. Az anyák – különösen a magasabb végzettséggel rendelkezők – elsősorban azt várják a gyermekeiktől, hogy egyéniségüket kibontakoztassák, érvényesítsék, és valamivel kisebb mértékben tartják fontosnak azt, hogy gyermekeik a társadalmi dominanciában felettük állóknak feltétlenül engedelmeskedjenek, és mások szempontjaihoz fokozottan alkalmazkodjanak.
Az egyéves gyermekek fejlődését fókuszba helyező Dél-dunántúli Vizsgálat módszertani hátteréről és eredményeiről, valamint az anyák szocializációs céljairól, az Egyéves kori mérések. Jelentés a Dél-dunántúli Vizsgálatról. Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat című kötetben és annak Pohárnok Melinda és Polgár Petra Ibolya által közölt 2.4. fejezetében olvashatnak részletesebben.
Felhasznált irodalom:
Albert, I. & Trommsdorff, G. (2014). The Role of Culture in Social Development Over the Lifespan: An Interpersonal Relations Approach. Online Readings in Psychology and Culture, 6(2).
Darling, N. & Steinberg, L. (1993). Parenting style as context: An integrative model. Psychological bulletin, 113(3), 487–496.
Döge, P. & Keller, H. (2014) Factorial structure of a socialization goal questionnaire across non-migrant and migrant mothers in Germany. European Journal of Developmental Psychology, 11(4), 512–520.
Keller, H. & Kärtner, J. (2013). Development – The cultural solution of universal developmental tasks. In M. L. Gelfand, C.Y. Chiu and Y. Y. Hong, (Eds.), Advances in culture and psychology (Vol. 3, pp. 63–116). Oxford, NY: Oxford University Press.
Keller, H., Lamm, B., Abels, M., Yovsi, R., Borke, J., Jensen, H., ... & Chaudhary, N. (2006). Cultural models, socialization goals, and parenting ethnotheories: A multicultural analysis. Journal of cross-cultural psychology, 37(2), 155–172.
