A gyermekek táplálása

Az anyatej fogyasztásának fontosságára számos szakmai szervezet hívja fel az anyák figyelmét. Az anyatejjel táplált gyermekek egészségesebbek, körükben a későbbiek során kisebb az elhízás esélye, az intelligenciateszteken magasabb pontszámot érnek el és az iskolai teljesítményük is jobb. Emellett az anyai egészségre szintén jótékony hatással bír a szoptatás: csökkenti a petefészek- és az emlőrák kockázatát. Az Egészségügyi Világszervezet javaslata szerint 6 hónapos korig mindenképpen a kizárólagos szoptatás a legjobb táplálékforrás a csecsemők számára, de a további (2 éves korig tartó) szoptatást is megfogalmazzák az ajánlásaik között (WHO, 2021).

A várandósság idején a kutatásunkban részt vevő anyák túlnyomó többsége, 98 százaléka tervezte, hogy a szülés után szoptatni fogja gyermekét – 91,8 százalék kizárólagosan, 6,1 százalék pedig tápszerrel kombinálva. A gyermekek féléves korában lezajlott adatfelvétel szerint a gyermekek 94,2 százaléka jutott anyatejhez – az összes gyermek több mint négyötödét (91,4 százalék) a saját édesanyja szoptatta, igaz, közülük 8,2 százalék a szoptatás mellett még más módon is kapott anyatejet. 2,7 százalék volt azon gyermekek aránya, akiket ugyan az édesanyjuk nem tudott szoptatni, de más módon anyatejhez jutottak, míg minden 17. gyermek (5,8 százalék) teljesen nélkülözte az anyatejet.

Mindössze az anyák 9,9 százaléka nyilatkozott úgy, hogy napirend szerint szoptat. 76,8 százalékuk az ajánlásoknak megfelelően a gyermek igényei szerint, míg 13,3 százalékuk vegyesen alkalmazza a két stratégiát.

Az anyák életkora, iskolai végzettsége, partnerkapcsolati helyzete és lakóhelye kutatásunk eredményei alapján nem mutat erős összefüggést azzal, hogy a csecsemő kap-e anyatejet. Az anyagi helyzet azonban jelentősebb mértékben befolyásolja a szoptatást: a nagy anyagi nehézségekkel küzdők 78,6 százaléka, a legjobb anyagi helyzetűek viszont 84,1 százaléka szoptatta kizárólagosan gyermekét. A legrosszabb anyagi kategóriában minden tizedik gyermek tartozott azok közé, akik egyáltalán nem kaptak anyatejet (9,8 százalék), míg azon családokban, amelyek nagyon könnyen meg tudtak élni, ez az arány csak 3,8 százalék volt. Az anyák életmódja szintén hatást gyakorol a szoptatásra: azokat a csecsemőket, akiknek az édesanyja napi rendszerességgel dohányzott, alacsonyabb arányban szoptatták, emellett magasabb volt körükben az anyatejet teljesen nélkülözők aránya (9,8 százalék).

Ha az összes csecsemőt nézzük, tehát azokat a gyermekeket is beleszámítjuk, akiket soha nem szoptatott az édesanyjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a féléves gyermekek alig több, mint fele szopik (53,9 százalék). A szoptatás abbahagyásának (vagy el sem kezdésének) legfőbb oka az anyai válaszok alapján az, hogy az anyának nem volt elég teje (77,4 százalék). Sokak számára nehézségeket jelentettek a szoptatási technikák, de számos esetben az anya vagy a gyermek betegsége, egészségproblémája állt a háttérben. Elenyésző azok aránya, akik kényelmi szempontokat említettek ezzel kapcsolatban.

Minden hatodik csecsemő (16,2 százalék) születése óta kap tápszert (is), és összességében a gyermekek 60,5 százalékát táplálják élete első 6 hónapjában valamikor tápszerrel. A félévesek 19,1 százaléka nem kapott még egyéb táplálékot az anyatejen és a bébitápszeren kívül. A legtöbb csecsemő ugyanakkor 16 hetes (17,3 százalék) vagy 20 hetes (12,2 százalék) korában kóstol először valamilyen más ételt vagy italt. A leggyakoribb táplálékfajták a hozzátáplálás kezdetén a gyümölcsök (alma, őszibarack, banán) és a zöldségek (burgonya, sárgarépa, sütőtök), az italok közül pedig a víz és a tea.

A csecsemők táplálásáról és a féléves adatfelvételi szakasz további eredményeiről a „Csecsemőkor Magyarországon - Jelentés a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat 2. hullámáról” című kutatási jelentésünkben olvashatnak bővebben, valamint az alábbi tanulmányban:

Kopcsó K. – Boros J. – Leitheiser F. – Veroszta Zs. (2022). A szoptatás és a kizárólagos anyatejes táplálás gyakorisága és korrelátumai a csecsemő születésétől hat hónapos koráig. Statisztikai Szemle, 100(5), 468–490.