Az alábbiakban ismertetjük a Kohorsz ’18 kutatásba bekapcsolódó családok anyagi különbségeinek társadalmi-demográfiai hátterét, majd pedig kitérünk arra, hogy az anyák miként ítélték meg saját anyagi helyzetüket, és válaszaik alapján a családok mekkora hányada küzd anyagi nehézségekkel.
Mivel a várandósság hetedik hónapja már speciális időszaknak mondható az anyák foglalkoztatási helyzete, munkaerőpaci aktvitása – és így jövedelme – szempontjából, a gyermeket váró családok anyagi helyzetét az alábbiakban a háztartás egy főre eső jövedelmével jellemezzük.
Ehhez a háztartásokat az egy főre jutó havi átlagjövedelmük tekintetében a várandósok válaszai alapján öt, hierarchikus kategóriába csoportosítottuk. Ezek az úgynevezett ekvivalens háztartás-jövedelmi ötödök kb. 20-20 százalékos, azaz egyenlő elemszámú kategóriákba sorolják a válaszadókat, ezáltal jól alkalmazhatók arra, hogy a családok közti anyagi különbségek és az egyéb társadalmi, demográfiai jellemzők közti kapcsolatot bemutassuk. Az 1. jövedelmi ötödhöz a legalacsonyabb, az 5. ötödhöz pedig a legmagasabb jövedelmű családok tartoznak.
A gyermeket váró családok között nagy anyagi különbségeket találtunk, melyek az egyenlőtlenségek széles körével kapcsolódtak össze. Településméret tekintetében Budapesttől a kisebb települések felé haladva fokozatosan csökken a felső és növekszik az alsóbb jövedelmi csoportokba sorolt háztartások aránya. Nem meglepő módon, a már meglévő gyermekszám szerint annál kedvezőbb az egy főre jutó jövedelem a családban, minél kisebb a létszám. A 3 vagy több gyermeket nevelő családok közel fele (47,5 százaléka) esik a legalsó jövedelmi ötödbe. Ugyanez a (még) gyermekteleneknél mindössze 15 százalék. A házasságban élők jövedelmi helyzete kedvezőbbnek mutatkozik az élettársi kapcsolatban élőknél. A háztartással élők több, mint egynegyede (26,8 százaléka) a háztartás egy főre eső jövedelmét tekintve a legmagasabb kategóriába tartozik, míg az élettársi kapcsolatban élőknek csak 12,1 százaléka. Az anya iskolai végzettsége szerinti hierarchia következetesen követi a háztartás-jövedelem megoszlási szintjeit: a magasabb végzettség magasabb háztartás-jövedelmi szinttel jár – és fordítva.
Az anyákat emellett háztartásuk anyagi helyzetének szubjektív értékelésére is kértük. A kép meglehetősen kedvezőnek tűnik. Többségük, 42,9 százalékuk úgy látja, hogy háztartásuk kiadásait viszonylag könnyen, további 20 százalékuk szerint könnyen, 3 százalék pedig nagyon könnyen tudja fedezni. Azok aránya, akik nehézséget éreznek a szokásos háztartási kiadásaik tekintetében, összesen egyharmados. Közöttük is többnyire (26,3 százalék) kisebb nehézségről számolnak be. További 5,3 százalék számára nehéz, 2,2 százalék számára komoly teher a háztartás kiadásainak fedezése.
A komoly anyagi problémákkal küzdők aránya 5 százalék körüli. A családoknak ez a mintán belüli csoportja gyakorta más szempontokból is hátrányos helyzetben van. Ha például a háztartás-jövedelmi ötödök változóját a család foglalkoztatási helyzete alapján bontjuk fel, jól látszik, ahogyan a stabil foglalkoztatási helyzetű, kétkeresős családok háztartási átlagjövedelme a felső kategóriák felé mozdul el, míg az inaktív szülők háztartási átlagjövedelme az esetek 90 százalékában a legalsó ötödbe tartozik. A túl alacsony háztartási jövedelem a háztartás eladósodásához, tartozáshalmozódáshoz vezethet. A háztartások 5,5 százalékában fordult elő a kérdezést megelőző egy évben, hogy nem tudták fizetni közüzemi számláik valamelyikét. Ennél ritkábban, 1,3 százalékban fordult elő lakáshitel törlesztés elmaradása, 2,2 százalékban egyéb hiteltartozás. A lakhatási költségek be nem fizetése (lakbér közös költség) 1,4 százalékos gyakoriságú.
Mégis, összességében a várandósok többsége kedvezően ítéli meg a család anyagi helyzetét. Az alapkiadások fedezése - a lakás melegen tartása, a szükséges gyógyszerek, vitaminok megvásárlása - a várandósok többségének nem okozott anyagi problémát. Összesen háromnegyedes arányban új ruhák vásárlására (75,5 százalék) és kényelmi szolgáltatások igénybevételére (73,2 százalék) is jutott pénz a háztartásokban. Ugyanakkor az anyagi tartalék felhalmozása – havi legalább 10 ezer forint rendszeres félretétele – csak a válaszadók 68,7 százalékának sikerült ez elmúlt évben. Nyaralni, üdülni 62,8 százalékuk volt egy éven belül. Az új elektronikai eszközök vásárlása ennél ritkább (62,5 százalék) de itt magas, 30 százalékos azok aránya, akik ennek nem is érezték szükségét.
